Csiga vagy Zsiga

A csiga és a Zsiga közt nincs túl nagy különbség, csak egy betű. De nézzük a dolgokat alaposabban!

A csiga szerepére felkérünk egy éti csigát, a Zsiga én leszek.

Az éti csiga az egyetlen olyan állat, akinek nem kell félnie, hogy éjszakára kizárják, esetleg nem talál haza. Hogy miért? Nagyon egyszerű! Mert a házát – valószínűleg komoly megfontolásból – mindig magával hurcolja. Ezzel ellentétben én, a Zsiga, kénytelen vagyok előre egyeztetett időpontra hazajárni, hogy ki ne zárjanak. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha én is a hátamon hordanám a házamat (na persze, ha nem lenne túl nehéz)! Egy csomó kényelmetlenségtől kímélném meg magamat, olyanoktól, mint a késői hazajárás, és az azt követő magyarázkodás.

A csiga amúgy nem mindennapi állat, tüdővel lélegzik, fűvel, levelekkel táplálkozik, és a téli hónapokat az avarba húzódva átalussza. Időnként ilyen hosszú pihenő rám is rámférne!

Amúgy a zöldeket én is szeretem, de a fűfélék és levelek helyett előnyben részesítem a másféle zöldségeket: saláta, retek, répa, paradicsom, paprika és még sorolhatnám a finomabbnál finomabbakat. A legalapvetőbb különbség az az, hogy még mi emberek (kivéve én) elfogyasztjuk az éti csigát, addig ők minket nem esznek meg, hanem menekülőre fogják a dolgokat több-kevesebb sikerrel. Bár néhány “rokonunk” imádja őket (olaszok, franciák), addig a magyar konyhában nem honosodott meg az éti csiga kultusz. Hogy a gyűjtők elől milyen sikerrel menekülnek, azt a külföld-re induló éti csiga szállító kamionok számából lehet csak megítélni.

Főként Franciaországban van nagy kultusza a csigának töltve, főzve, kinek hogy tetszik.

Ilyenkor örülök, hogy én Zsiga vagyok, nem pedig csiga.

Zsiga Betti