„Hogyan keletkezik a csiga háza? A meztelen csigából lesz a „házas” csiga is, vagy az egy más faj? Miért nincs szükségük a meztelen csigáknak házra?” A Földön ma mintegy negyvenezer csigafaj él. Ezek mindegyike a puhatestűek törzsébe (Molluscae), azon belül a héjasok altörzsébe (Conchifera) és a csigák (Gastropoda = haslábúak) osztályába tartozik. A csigák jellegzetessége, hogy felcsavarodott meszes vázat képeznek, bár ez egyes fajokban csökevényesedik. Léteznek olyan fajok, melyeknek van ugyan háza, de nagyon kicsi, nem fér bele az egész csiga, csupán egy kis része. Máshol a meszes vázat csupán egy kis kemény lemezke jelképezi az állat hátoldalán. Végül a meztelen csigák két családjába (Limacidae és Arionidae) tartoznak azok a csigák, melyeknek egyáltalán nincs külső meszes vázuk. Biológiai szempontból korrekten úgy fogalmazhatjuk ezt meg, hogy a meztelen csigák és a házas csigák egy törzsbe és altörzsbe tartoznak, de más-más családok tagjai, valamint a teljesen kifejlett házzal rendelkező és a „hajléktalan” (angolul így is nevezik a meztelen csigákat) fajok között megtalálhatók az átmenetek. Valójában a meztelen csigáknak is szükségük lenne házra, hiszen sokkal könnyebben kiszáradhat szervezetük, mint házas társaiké. Éppen ezért a túlságosan kicsiny házzal rendelkező és a meztelen csigák egyaránt nedves, hűvös helyen élnek, földüregekben, pincékben húzzák meg magukat, és csak esőben, hidegben merészkednek elő. Épül a csigaház A csigák köpenyének szegélyében nyálka-, fehérje- és mészmirigyek helyezkednek el, melyek fehérjét (conchin és conchiolin) és meszet tartalmazó váladékot bocsátanak ki, az állat testének felszínén a mész kikristályosodik. Amint a csiga nő, úgy lesz egyre nagyobb a háza is: a legrégebben elkészült rész alkotja a csúcsot, a legújabb „lakrész” a szájadékot képezi. A ház csavarodása az evolúció folyamán lassan alakult ki. Eredetileg a csigaház agyarhoz hasonló formájú, egyenes, végén nyitott cső volt. A csigaház alakja fajonként igen változatos lehet. Lapos házról beszélünk, ha a ház mintegy egy síkban csavarodott fel; a lapított kúpos ház csúcsa kissé kiemelkedik, de a ház szélesebb, mint magas. Ezzel szemben a tornyos ház magassága nagyobb, mint a szélessége; gömbded ház esetén pedig e két paraméter nagyjából megegyezik. Az orsó alakú ház legnagyobb szélessége középtájt van – a megszokottól eltérően. A ház mintázata egészen változatos: a legkülönbözőbb színek és alakzatok fordulhatnak elő felszínén. Térbeli kiemelkedések is megfigyelhetők egyes fajoknál: a ház lehet szemcsézett, vonalkázott (a kanyarulat tengelyére merőleges finom lécszerű kiemelkedések), bordázott (mint az előző, csak durvább) illetve rovátkolt (a barázda a kanyarulat tengelyével párhuzamos).       Bíró Zsuzsa