Forrás: achatina.hu
_______________________________________________________________
Az almacsiga ökológia rendszerek széles körének a lakója, a mocsaraktól kezdve a vizesárkokon át a mesterséges és természetes tavakig, folyókig, sok helyen megtalálható. A fajok nagyobb része az állóvizeket részesíti elônyben a folyóvízzel szemben, és csak néhány faj alkalmazkodott a gyors áramlatú folyókhoz.
A tüdô/kopoltyú kombináció a csigák alkalmazkodását mutatja olyan élôhelyekhez, ahol szegényes a víz oxigéntartalma. Mocsarakban és sekély vizekben ez gyakran elôfordul. Tüdô nélkül teljesen a kopoltyúra lennének támaszkodva, amely csökkentené túlélôképességüket.
Másik elônye az ajtóval rendelkezô csigaház (operculum) és a levegôs légzés kombinációjának, hogy aszály esetén is képesek életben maradni. Az aszály gyakori jelenség ezeken a területeken a száraz évszakban. Ilyenkor beássák magukat az altalajba, és a házukat szorosan bezárva, ott töltik a nyarat.
Amikor a körülmények lehetôvé teszik az egész éven keresztüli ébrenlétet (se szárazság, se hideg nincs), akkor a csigák nem nyaralnak, hanem a teljes évet aktívan töltik.
A szárazság elleni védelmen kívül a csigaház ajtaja a ragadozók távoltartására is szolgál.
Legtöbb faj, fôleg a Dél-Amerikai Pomacea nemzetségbôl, egy másik figyelemre méltó anatómiai jellegzetességgel, a légzôszifonnal is rendelkezik. Ez a szerv, melyet a nyak bal oldalán elhelyezkedô köpönyeg-üregnek a gyûrôdése hoz létre, szinte alig látható, amikor nincs használatban. Abban az esetben, amikor a csigának szüksége van a tüdejében lévô levegô felfrissítésére, a gyûrôdésben elhelyezkedô izmok összehúzódnak, és a gyûrôdés egy hajlékony tubushoz hasonló szerkezetté (szifonná) változik. Ez teszi lehetôvé, hogy a csiga levegôt vegyen mialatt a vízfelszín alatt tartózkodik.
A víz alatt tartózkodás nagyszerû elônyt jelent az almacsigának, mert egyébként a felszínen rendkívül sebezhetô a csigaevô madarak miatt.
A légi tojások egy másik, méginkább kiemelkedô jellegzetességük az almacsigáknak. Amikor eljön az idô, a nôstény elhagyja a vizet, és a petéket lerakja egy független vízi vegetáció szárára, egy fatörzsre, egy sziklára vagy akármilyen más kemény tárgyra. Ez a különleges viselkedési forma a mostani ismeretek szerint csak az almacsiga családban lézik. Azonban nem mindegyik almacsiga rakja tojásait a víz felszínére. Az Asolene, Felipponea, Lanistes, Marisa és valószínûleg az Afropomus és Saulea nemzetség tagjai is egy zselészerû masszába, a vízbe rakják le petéiket valamely vízi vegetációra, kôre vagy más tárgyra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
