Egy új tanulmány szerint a balra csavarodó házú csigák jelentős előnyt élveznek: a ragadozók könnyen úgy találják, hogy lehetetlen megenni őket. Amerikai kutatók olyan kürt-, illetve kúpcsigákat vizsgáltak, amelyek szerepelnek a Calappa flammea tarisznyarák étlapján. Azt tapasztalták, hogy a rák képtelen felnyitni a balos házakat, mivel csak a jobb ollóján található ehhez megfelelő szerszám, ezért az ilyen csigákat félredobja. A kutatásról az angol Royal Society Biology Letters című folyóiratában számoltak be. Gregory Dietl és társai a Yale Egyetemről fosszilis csigaházakat tanulmányoztak, amelyek kora 1,5–2,5 millió éves volt. A tudósok 11 kürt-, és kúpcsigafaj-házat különítettek el, amelyek mind jobbra, mind balra csavarodó formában léteztek vagy még léteznek ma is. Sok házon látszódtak olyan nyomok, amelyek azt jelezték, hogy megpróbálta kiszedni a lakójukat egy rák. A 11 párból 10-nél a jobbra csavarodó házakon több karcolás éktelenkedett, ami arra utal, hogy a rákok inkább ezeket támadták meg a balos társaikkal szemben. Ha feltételezzük, hogy a balos és a jobbos csigák egyformán ízletesek, akkor nyilván valami más magyarázza a rákok preferenciáját. A kutatók az Észak-Amerikában közönséges C. flammea tarisznyarák viselkedésében találták meg a rejtély kulcsát. Bonyolult zsákmány A rák jellemzően úgy ragadja meg a házat, hogy annak hegyes fele a testétől elfelé mutasson. Jobbos héj esetében ez azt jelenti, hogy a nyílás jobb oldalon lesz, és a rák fel tudja törni az ollóján lévő „szerszámmal”. Balos héj esetében viszont vagy a nyílás lesz bal oldalon, vagy fordítva kell tartani, a hegyes véggel a test irányába. A jelek szerint mindkét megoldás túl bonyolult a rák számára, és inkább föladja a próbálkozást és odébb áll. „Csak fölkapják, majd ledobják őket” – mondja dr. Dietl. – „Ha elég hosszú időt hagynánk nekik, előbb-utóbb valószínűleg rájönnének a megoldásra, de a természetben meglehetősen ritkák ezek a balra csavarodó házak.” Az evolúciós kérdés az, miért maradtak ilyen ritkák ezek a balos alakok – egyesek már teljesen kihaltak –, ha könnyebben megmenekülnek a rák általi haláltól. Valószínűleg, ha gyakoribbá válnának a balos tengeri csigák, a rákoknál végül kifejlődne valamilyen segédeszköz vagy eljárás az elfogyasztásukra, és eltűnne az előnyük. Ez azonban nem magyarázza, hogy egyes populációkban miért fordulnak elő rendkívül kis, egy százalék körüli arányban, vagy mások miért haltak ki. Más tényezőknek kell közrejátszani. A jelek szerint a balra csavarodó csigáknak sokkal nehezebb párt találniuk, mint a jobbra csavarodóknak, és arra vannak kárhoztatva, hogy ritkák maradjanak vagy kipusztuljanak, akár sikerül elmenekülniük a héjnyitogató rákok elől, akár nem.   Pesthy Gábor