Kedves Gyerekek!   Képzeljétek, egyszer a mezőn járva a virágokat szemléltem a nyári napsütésben. Az egyik sárga szirmocskáról az épp elmúlt zápor cseppje pergett le a pázsitra, de arról meg egy csigaházra. Hirtelen eszembe jutott, hogy óvatosabban lépkedjek, nehogy rálépjek és tönkretegyem valamelyik csiga óvóhelyét. Inkább leültem és elgondolkodtam, hátha közben mesél a mező arról, hogyan is lett a csigának háza.  Egyszer volt hol nem volt egy hosszú, nyálkás, lassú de igen szelíd kis állat, melynek fején két kis pálcikán egy szempár jelezte kiemelkedve, hogy belőle még lesz valaki. A mezőn sok állat irigyelte a szemeiért, de mégsem tartották szépnek, és elhúzódtak tőle, ha közelített. Ez nagyon fájt a csiga-bigának és elkezdett vágyni egy szép korona után, ami kiemelné őt a csúszó-mászók közül. Elhatározta valakinek a segítségét kéri, hogy változtathasson magán. A hangyákat nagyon kreatív, ötletes, segítőkész állatoknak ismerte és elérhető távolságban is voltak így hát, megkérdezte az egyikőjüket, mit ajánlana neki. A hangya összehívott öt barátját segíteni. Ők földből és szalmából nagyon szép kúp alakú építményt építettek a csiga-biga hátára pár perc alatt. Köszönte nekik szívélyesen és boldogan lobogott tovább a szélben a szemeivel. Sajnos fél óra sem telt bele a szeszélyes időjárás hirtelen esőt hozott és elmosta a gyönyörűszép koronát. Bánkódott, de nem sokáig, mert új ötlete támadt. Virágkoszorút szövet a hátára a tücsökkel, és a szarvasbogárral. Kis aranyos, sárga virágokból szép csigadíszt fontak. Boldog volt a csiga és nagyon megköszönte jóságukat. A mezőn is másképp néztek az állatok rá nem húzódtak el tőle.

Tóth Judit rajza

Ment-ment, de egyszer csak felvillant előtte, mi lesz, ha jön a hideg és nem lesz hova behúzódnia. Nem akarta már az örökös vándoréletet élni, mások vackába behúzódni, hontalannak lenni. Könnyű, de erős házikó kell, amit bárhová magával vihet és menedékül szolgálhat télen is. Tudta, hogy ilyen háza egy állatnak sincs, így nem kérheti az ő segítségüket, valamit magának kell kitalálnia. Elment hát a 100 éves tölgyfa törzséhez, hogy ott ősei elásott tudományát előkeresse. Nem kellett sokáig kutatnia, megtalálta nagyapja Csiga-ősapa hagyatékát, aki kikelt madárfiókák lehullott tojásmaradékait gyűjtötte. Volt köztük sokféle, de legtöbb a gyűrű formájú volt és egy nagy kúp alakú. Ez lett a házikó legbelseje és erre halmozta, spirális alakban a gyűrű alakokat. Mikor kész volt segítséget hívott a, hogy tegyék fel a hátára. Sok állat érdeklődve nézte már mit is fabrikál a mező lassú kis lelke és ripsz-ropsz ott is teremtek a segélykérő szavára. Így felkerült a csigaház a helyére és mivel nagyon jó szolgálatot tett a csigának éjjel és télen ezért hozzánőtt, szinte a testrészévé vált. Örökölték már az utódai is, de nekik nem kellett újat építeni, rájuk nőtt, mintha mindig is ott lett volna. Gyerekek, ha rám hallgattok ennek a történetnek járjatok utána, esetleg a nagyapa lexikonjai között bújkálva!!!!!!!!!!!!!!          vége

Tomicsné Baksa Mónika meséje